Amikor pedagógus lettem, a tanárok gyakran mondták ez nem csak munka ez egy hivatás. Mostanában úgy érzem, ha jól végzem a munkámat, ha szívből teszem akkor ez egy szolgálat.
Ahhoz, hogy egy pedagógus nap mint nap a legjobbat hozza ki magából energiát, motivációt, inspirációt igényel. Ezt folyamatosan fenntartani évtizedeken keresztül, megújulni amikor szükséges – hiszen minden gyermek a legjobbat érdemli – a megfelelő eszközökkel, módszerekkel lehetséges. Szükséges hozzá mély önismeret, céltudatosság, motiválhatóság képessége, a változások kezelése. Ha ezek birtokában vagy, akkor megelőzheted a kiégést és sikerekben, eredményekben, motiváltan éled meg a pedagógus lét mindennapjait.
Ha érdekelnek a „miértek” és a „hogyanok”, akkor itt tudsz időpontot kérni!
Mostanában sokat foglalkozom a generációk közti változásokkal.
Hallottátok már ezeket a mondatokat?
· Bezzeg az én időmben!
· Mi így szoktuk!
Ezek a mondatok feszültséget keltenek, mert valahol azt üzeni, hogy nem tudlak így elfogadni. Ez ítélet a másik felé.
Ha a jó együttműködésre törekszünk, ha szeretnénk a gyermekközpontú szemléletet megvalósítani, akkor az elfogadó, befogadó képességet érdemes magasabb szinten működtetni.
Az emberiség fennmaradásának záloga gyermekekben van. Az ember tudatos lény s tudatosságánál fogva legtöbben szeretnék gyermeküknek a legjobbat biztosítani.
Aki családot alapít, gyermeket vállal, az már az első pillanattól érzi, hogy valami más lett, megváltozott, más került a fókuszba. A gyermek a legféltettebb kincsünk. Vigyázunk rájuk, óvjuk őket, szeretnénk ha egészséges, sikeres és boldog lenne. Ha neki minden sikerülne, az is, ami nekünk nem jött össze. Mindezek ellenére gyermekeink gyakran sérülnek, félre csúsznak dolgok.
A gyermek életkori és egyéni sajátosságaihoz igazodó napirend és szokásrendszer. A jól kialakított szokásrendszer a gyermeknek biztonságot ad, és támogatja az optimális fejlődését. Ehhez ismerni kell a gyermek életkori és egyéni sajátosságait, adottságait. Amit még a gyermek elvisel, tolerál, nem biztos hogy a fejlődését szolgálja. A gyermek attól érzi magát biztonságban, ha tudja milyen keretek között mozoghat. Itt a jól megalkotott szabályokra gondolok, a túlszabályozás, az erős korlátok, legalább annyira ártalmasak, mind amikor elengedem a gyeplőt. Valahol az arany középutat kell megtalálni, ami gyermekenként is változó lehet.
Gyakran csodálkoznak a szülők, hogy a gyermek az óvodában leül az asztalhoz, és ott eszik. Bekapcsolódik a játékok elrakásába. Végig hallgatja a mesét, amit az óvónéni élőszóval elmesél. A jó pedagógus átgondolja a szokásrendszert, a napirendet és a csoportba járó gyermekekhez igazítja. Ezért is érezheti jól magát a gyermek a közösségben.
A megfelelő mennyiségű és szintű mozgás biztosítása, szabad levegőn és otthon, vagy ha már nagyobb a gyerkőc, akkor valamilyen közösségben.
A gyermek nem igényli a felnőtt figyelmét napi 24 órában, de igényli a minőségi időt. A személyes beszélgetés, a „Rád figyelek!” percek, amikor ő van a központban és ami róla szól. Ez nem egyenértékű a játszótéren töltött idővel, amikor a gyermek játszik a szülő pedig beszélget. Ez lehet, hogy a szülő énideje.
Meghallgatjuk az örömét, a bánatát és megbeszéljük vele, esetleg megoldási kulcsokat is javasolhatunk, elfogultság nélkül. Ha ezt elfogultan tesszük, azzal az egóját támogatjuk, ami befolyásolhatja az önismeretét és az önértékelését is.
Szabad játék barátokkal, családdal, vagy akár egyedül. (itt kizárnám, vagy nagyon lecsökkenteném, kontroll alá vonnám a digitális eszközökkel töltött időt.)
Amikor a gyermek rendszeresen mégéli, hogy ő fontos, és szerethető, az befolyással lesz az énképének az önismeretének a kialakulásával, annak fejlődésével. Ha ezt jól működtetjük, lehet, hogy kevesebb lesz a hiszti, vagy esetleg el is marad.
A gyermekek megfelelő értékelése, bátorítása szintén hozzá adhat a gyermek önmagáról alkotott pozitív énkép kialakulásához.
Hogyan? Ha ítéletmentesek vagyunk és az értékelésünk mindig konkrét.
Az ítéletmentesség estén énüzeneteket küldünk és asszertíven viselkedünk. Erről majd később bővebben írok.
Hogyan lesz a dicséret, az értékelés konkrét. Ha elhagyjuk az olyan sablonokat, mint ügyes vagy, okos vagy. Helyette mond ki mi az amit elismersz.
Ha rájössz, hogy neked nem erősséged, akkor bármikor megtanulhatod és alkalmazhatod.
Az a tapasztalatom, hogy a gyermekek ovisok, kisiskolások, de időnként még a kamaszok is tanácstalanok, ha le kell írniuk magukról 10 jótulajdonságot. Nagyon érdekes és néha szívszorító válaszokkal találkoztam.
Egy gyermeknek nem csak pozitív tulajdonságai vannak, hiszen időnként lusták, füllentenek, figyelmetlenek. Ezeket nem kell elengedni, hiszen ott van. Beszélgess róla, de ne adj neki nagyobb hangsúlyt, mint amit elismerhetsz benne. Sajnos a magyar mentalitás a jót természetesnek veszi a rosszat kihangsúlyozza. Nem csoda, ha tele vagyunk önbizalomhiányos felnőtettel és gyermekkel.
Fontos, hogy figyelj a gyermek jelzéseire, de ne ő legyen a főnök. A harmónia, a nyugalom önkifejezés és az önbizalom nem attól alakul ki, ha a gyermek korlátlanul megtehet mindent. Azzal segítheted, ha a szükségleteit előnyben részesíted, de felnőttként felelősséget vállalsz bizonyos döntésekért. Te tudod mennyi az alvásigénye. Mit kell ennie, ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön? Mikor és mennyit engeded neki a TV-t, telefont, és egyéb informatikai eszközöket. Itt már felmerül a szülő kényelmi faktora is. Mikor hallgatsz a barátnődre, közösségi oldalakra, vagy szakemberre? Nem tökéletes szülőnek kell lenned, csak gondolkodj józan paraszti ésszel.
Ha úgy érzed, itt az idő a változásra, és szeretnéd jobban megismerni önmagad, bátran keress meg! Örömmel segítek, hogy megtaláld a saját utadat és eszközöket kapj a fejlődésedhez. Írj nekem, és induljunk el együtt ezen az úton!